Ismét visszatérünk a karakteres talponállókhoz - szerencsére bármennyire is gyorsul a modernizáció, még mindig akad bőven ezekből a romantikus egységekből.
Aki bármikor Vác irányába vonatozna a Nyugatiból, az Rákosrendezőnél mindenképpen nézzen a sorompónál jobbra: számtalan leparkolt bicikli, vidám, beszélgető vendégek, szinte mindig. Én is csak véletlenül vettem észre a Manó büfét a vonaton ülve: természetesen nyári pesti körtúrám egyik első célpontja volt.
A Metropol után folytassuk sétánkat a környéken, nyomunkban lelkes és éhező szellemi munkások százaival!
A Jaffa étterem a Népfürdő utca egyik Dunára néző panelházának aljában található, szemben az Elektromos sportteleppel, homlokzatán élénk narancssárga színű cégérrel.
Na, a Pajtás után folytatjuk az önkiszolgáló éttermek tesztelését és bemutatását, hiszen ilyen helyekre úgyis mindennap eljárunk, önkéntelenül is igazi étteremkritikussá válva ezáltal. Persze nem lesz mindegyik kantin ilyen oldschool, de nem adjuk fel - ráadásul az újakban is van szépség.
Adott a "hangulatos" Gateway Office Park sétánya az Árpád Híd metróállomás és az irodisták tömegétől nyüzsgő Népfürdő utcai pénzügyi szolgáltató központok között: itt kapott helyet a Metropol önkiszolgáló étterem is, a Magyar Posta új székházának az aljában - bárki számára hozzáférhetően.
Akik nem jártasak a modorosságban: Ez egy középkori étteremben tartott lovagi est és vacsora alig túlzó paródiája.
-Szívélyesen üdvözlök minden oroszlánszívű Lovag Urat s finom Úrhölgyet itt, ódon Buda városában, az Mihály Lovag középkori fogadó ezredéves pinczéjében, az Úr 2009. évében!
Nem szívesen lövi el az ember a legjobb patronjait, de igyekszem a helyből a legtöbbet kihozni. Sok-sok egység felmérése után őszintén mondhatom, hogy a Pesti sörcsarnok Budapest legjobb sörözője, egyszerűen nem tudok olyan szempontot mondani, ahol nálam ne lenne az élen.
Legelőször a Podravka névre hallgatott a söröző (akkor még gondolom, étterem), ebből lett később Gilde söröző, mostanra pedig Pesti sörcsarnok - a köznyelv a mai napig leginkább Gildeként emlegeti.
A VI. kerületi csendrendelet(tervezet) nem rettentett el minket: elindultunk a Csengery utca 65/b. szám alatt található romkocsma-jellegű Pótkulcs szórakozóhely, klub és étterembe.
Még szerencse, hogy előtte szépen átnéztem a honlapjukat és lejegyeztem a pontos címet, mert kívülről semmilyen "megszokott" jel nem utalt arra, hogy itt egy söröző üzemel: csupán egy plakett díszelgett az utcafronton a "Kulcsosház" jelszóval, és legfeljebb a macskaköves utcára kiszűrődő zaj utalhatott arra, hogy itt már páran mulatnak.
Na ez egy igazi budai kulthely, nem is tudom, hol kezdjem. Van itt egy jó régi extrás honlapjuk freemailes címmel (gondolom, ez is a "feeling" miatt) - minimalista, de a lényeg ott van:
"Itt csak a külsőségek idézik a kapitalizmust;
Minden más a velejéig romlott szocreál"
Érdekes lehet továbbá az is, hogy milyen elvtársak látogatják-látogatták az egységet, és persze a belső falakat díszítő kompozíciókon is elidőztem egy kicsit, a plakátokon dettó.
Nos, már az elején kicsit kétségbe estem, mert még az interneten se találtam 100%-ig megbízható információt arról, hogy most tulajdonképpen Pestújhelyen vagy Rákospalotán járunk-e. Palota mellett döntöttem végül, mert aki nem környékbeli, az ennek alapján könnyebben behatárolhatja a kérdéses területet.
Egy biztos: Zugló és a XV. kerület határán, a Körvasút szomszédságában, a Kolozsvár utcai piaccal közvetlenül szemben található ez a borozó, ami a mai napig a leggyönyörűbb állapotban levő folyóírásos neont viseli büszkén a bejárata fölött. Aki villamossal jár Újpalotára, az talán már annyira meg is szokta, hogy fel se tűnik neki.
Az augusztus végi hosszú hétvégén hogy ünnepel ugye egy rendes magyar: bringára száll, és Angyalföldet, Újpestet, Megyert, Rákospalotát járja be felfedező és fényképezési szándékkal, hogy legközelebb célirányosan kalauzolhassa arrafelé a vizsgabiztos brigádot.
Pár hónapja kaptam Blanka nevű olvasónktól 1-2 sokatmondó fényképet a csödei Sárkány Bio Panzió étlapjáról, és úgy gondoltam, hogy ha már vendéglátás, akkor ez egy remek alkalom, hogy ide is írjak régi ígéretemhez híven.
A panzió idegesítően zenélő és animált honlapja ellenére hívogatónak és jópofának tűnik, biztos, hogy vendégként is jól érezném magam náluk.
Gyorskocsi utca - mi jut eszébe az embernek elsőre? Jó esetben a Pajtás, ami - köszönhetően minden budai alapfilmjének, a Moszkva térnek - országszerte ismertté és végleg halhatatlanná vált.
A múltkori dióhéjas látogatáskor is már csak hitetlenkedtem, hogy mennyire jó környék ez itt a Bambival, Csalogány presszóval (hamarosan), de a Pajtás mindent visz.
Illetve inkább kisbetűvel, dióhéjnak kellett volna írnom, ahogy az a presszó cégérén is tökéletesen látszik - a Bambi mellett a környék egyik klasszikus eszpresszója.
Visszatérünk imádott Margit körútunkhoz, ami még mindig inkább Mártírok útjának néz ki, és mi így is szeretjük, maradjon meg ilyennek.
Ha valaki Dunapartra, sörre és hekkre vágyik, csak a Rómaira mehet? Távolról sem. Van fővárosunknak több méltatlanul lepukkant, de még mindig hangulatos üdülőterülete, az egyik legismertebb a XIII. és a IV. kerületek között "igazságosan" kettéosztott Népsziget.
Sokféleképpen eljuthatunk ide: gyalogosan a Gyöngyösi utca-Marina part irányából a soklépcsős gyalogos hídon át, aztán ugyanígy a frissen felújított Északi összekötő vasúti hídról is lebotorkálhatunk, vagy ha nagyon kényelmesek vagyunk, a hajdani Bőrgyár felől, a Váci út irányából is bejöhetünk ide.
Ideje elhagynunk a Vendéglátós blog ígéretéhez híven székesfővárosunk ódon falait, és felderíteni Magyarország többi részét is.
Elsőre nem merészkedtünk túl messzire, ám egy annál szebb, főváros-közeli kisvárosba vezetett az utunk: Vácra, méghozzá a Vincellér vendéglőbe.
Nem akarok a történelmi és turisztikai háttérben nagyon elmerülni, de Vác (Waitzen, Vácov) mindenképpen több figyelmet érdemelne, még a hazai látogatók részéről is. Bár budaiként a nyugati oldalhoz húzok, a Duna bal partja az utóbbi években észrevétlenül is hatalmasat fejlődött, a másik oldalt nem egy szempontból megelőzve - elég csak végigmenni a Dunakeszitől Vácig vezető bicikliúton, és a gyönyörűen gondozott utcákat, rendezett házakat figyelnünk.
Ma ismét egy olyan hangulatos, régi kis sörözőről olvashattok, amelyben sajnos már nem csilingel a flipper és nem anekdotáznak a helyiek - a Mini Fini sörözőről.
A vegyes megítélésű Tímár és a kocsmákkal nem túl bőkezűen megáldott San Marco utca (konkrétan egy ivója sincs) sarkán helyezkedett el az egység, egy földszinti üzlethelyiségben, mindössze egy pár lépcsőfokkal lejjebb az utcaszintnél.
Tovább az Óbudakocsmára:
De régóta ígérem a 12. Budai XI. Italfesztivál célegyeneséről a beszámolót, szégyen.
Ahogy az Óbudakocsma Kitekintő rovatában, a bemutató cikkben részletesebben kifejtettem, a Budai XI. pár körtéri zsivány fejéből pattant ki a 2000-es évek derekán egy mindennapinak nevezhető sörözés alkalmával.
Időről időre meg kell néznem, hogy pontosan hakni, haxni, haxn, vagy haxen a helyes írásmódja a helynek. Utóbbi. A Haxen Király Étterem Restaurant a Király u. 100-ban található, így könnyű megjegyezni a címét is, mert benne van a nevében, és ugye Haxen utca nincsen, Étterem körút, és Restaurant sétány se nincs nem van. A restaurantot szándékosan hagyom a címben, annak emlékéül, hogy 13 évesen egy olaszországi síelés alkalmával az ablakunk az elegáns nevű Risssztorantééé Szállóra (Hotel Ristorante) nézett. Később gazdagodtam azzal az információval, hogy a Risztorantééé nem a szálloda neve, hanem a restaurant olaszul. Nagyon frappánsan oldja meg az olasz ezeket a dolgokat - gondoltam.
Azt mondják, köszönőviszonyban sincs a belga konyhával. Azért állítólag a Mosselen-be kell menni. Kiszolgálás és hangulat tekintetében, no meg az állítólag több mint hetvenféle belga sör miatt a Bem rakparti Belga Söröző magasan kategória-első, szerintem. Persze a terasz is dob rajta, erősen.
Még ha nem is vagy törzsvendég, erősen megnyugtató, ha egy étteremben/krimóban/pubban állandó a személyzet, ha már a felszolgálók is évek óta örömmel járnak oda, téged sem érhet kellemetlen meglepetés. A belgában legalább három éve ugyanazokkal az arcokkal találkozhatsz, akik ráadásul nagyjából a harmadik alkalom után megismernek, ami jól jön, ha egy sima szerdán este nyolckor úgy érkeztek meg a cimborákkal, hogy egy talpalatnyi hely sincs a nagyjából 70-80 fős (terasz nélkül) helyen. A srácok addig kavarnak majd, míg le nem ültetnek.
