Mai nevén Bem söröző és étterem - a Margit hídtól ha a rakparton elindulunk a Batthyány tér felé, azonnal feltűnik jobboldalt a Bem téri pincelejáró. A környékről már ismerős retróhangulat (gondoljunk már megint csak a Bambira) itt is már rögtön meglátszik: az AVTOEXPORT máig kint virító fényreklámja mellett a Wernesgrüner söröző (Észak-Budai Vendéglátó vállalat) dicsőséges napokat látott cégére is felfedezhető a háztetőn.
Az 1974-ben nyílt, volt Wernesgrüner söröző a nagy, klasszikus budapesti sörözők (Gilde, Berliner) egyike - önmagában öröm a létezése, meg az, hogy a berendezés szinte érintetlen.
A borozókból ismerős, hordószerű kiképzésű bejáraton lesétálva a sörözőbe tömörfa-asztalokat látunk hokedlikkel, vöröstéglás falakkal. Innen balra és jobbra haladva is külön térségekbe mehetünk tovább, ahol már szépen megterített asztalokhoz jutunk - nem véletlen, hogy a honlapon külön térképet is találunk az étteremről.
Mert ez azért nem egy olyan söröző, amire sokan elsőként gondolnának - hanem egy igazi, klasszikus sörpince fekete-fehérbe öltözött brifkós felszolgálókkal, a különteremben boxokkal - pazar konyhával és ételválasztékkal.
Említettem korábban, hogy a berendezés szinte érintetlen. És valóban. Olyannyira tisztelik a múltat, hogy a lassan már sajnos 20 éve nem aktuális Wernesgrüner reklámokat sem szedték le, és a páréves Steffl-korszakot is őrzi számtalan relikvia a falakon. Persze most már a gösseres holmik vannak többségben, de hátha egyszer újra visszatér a múlt, mert... na de erről majd később.
Először szóljunk a konyháról! Mondhatjuk, belvárosi, turisták által is látogatott egységről van szó, így ez az árakon is meglátszik. Olcsón csak előételeket vagy tésztaféléket ehetünk (1200-1500 Ft), ha valami komolyabb főételre vágyunk, akkor bizony 2-3000 alatt nem nagyon ússzuk meg. Dicséretükre legyen mondva, hogy ezért a pénzért ha nem is kapunk egy hatalmas adagot, de a minőség és az ízvilág eddig minden esetben nagyon a helyén volt. A szokványos sztrapacskatesztet (most csülökkockákkal) mindenképpen kiállta az intézmény.
Ám jön a (látszólag) gyenge pont, a SÖR. Namost ez egy söröző, ráadásul az egyik legszebb, leghíresebb, és ennek a helynek a sörről kell szólnia a csodálatos berendezés és konyha ellenére.
Hivatalosan kapható csapolva korsó Soproni 400-ért, Korsó Aranyfácán 530 forintért - ez már így is szerintem elég abszurd belegondolva, hogy itt valaha csapolt Wernesgrünert kapott a vendég, - na de lehetne akár jó is. Nem az. Többször, direkt mindkét fajtából rendelve is próbálkoztam - minden esetben enyhén csatornaszagú söröket kaptam, ráadásul ennyiért a Flórián aluljáróban kettő ilyet kapok. Talán még frisset is. Persze lehet, hogy csak rossz szériát fogtam ki, és pont nem volt kitisztítva a csap rendesen.
ÁM aki átkattint a Sörbúvárra, az olvashat valami furcsa pletykát, amit én a söröző érdekében inkább nem terjesztenék... Legyen elég annyi, hogy a sörrel mégis nagyon meg voltam elégedve a végén.
Összességében: csodálatos retróhangulat és berendezés, jó konyha - elszomorító (hivatalos) sör. És egy csodálatos meglepetés annak, aki beszédbe elegyedik a felszolgálókkal :))