Hosszú út áll már mögöttünk, és még mindig van bőven hátra! Aki csak most kapcsolódik be, annak egy gyors emlékeztető az eddigi állomásokról:
Ahogy François dől a Kroá a későbbiekben bővebben kifejti: a 17-es a hajdan előtte megálló buszjáratról kapta a nevét. A sörre nem is nagyon térnék ki: talán üveges Ászokot ittunk.
A hangulat viszont egyedülálló. Egy könnyűszerkezetes épületben kapott helyet a kocsma, a padlót kommersz járólapokkal, a falakat pedig néhol sötétbarnára pácolt lambériával, néhol pedig a képeken is látható nyersfa-lapokkal burkolták. Az asztalok a 90-es évek elejét idéző műmárványból, a székek a fordított U-alakú, hajlított támlával készültek.
Mindenképpen említést érdemel a kisterem sarkában, a padlón pihenő törzsvendég, aki a helyiek elmondása szerint lovasoktató, és aznap kicsit többet ivott a kelleténél. Oktató Urunk félálomban, fekve is sarkantyúzásra emlékeztető lábmozdulatokat végzett, néha a "Hejhó, Anyuci, Anyucikám, gyí!"-jelszavakat skandálta ütemesen, amit a többi törzsvendég - a pultos hölgy kivételével - kifejezetten mulatságosnak talált. Miután a személyzet enyhe dorgálás kíséretében felkeltette, a lovász úr gyorsan felállt, levizelte az egyik asztalt, majd beült az előtérbe beszélgetni a fiatalokkal - még kezet is akart velük rázni.
-Na ne bassz, szívesen beszélgetünk veled, de odahánytál, odahugyoztál, és ezek után akarsz velünk kezet fogni?
-Ja, mér ne?
Ezek után mi is inkább beültünk a pult elé, ahol az igazi élet folyt. Itt voltak a már előbb említett, kulturáltan viselkedő huszonéves srácok, egy békésen szunyókáló középkorú férfi, és a kedvencem: a vöröshajú, focistafrizurás, farmerdzsekis, ősmetálos csóka - a kedvünkért még Iron Maident is tett a wurlitzerbe.
Egyszóval: ez még a Gömbakácnál is súlyosabb élményekkel gazdagított minket - aki párnázott üléseken szeret Long Island Ice Tea-t kortyolgatni egy cézársaláta kíséretében, az ne ide jöjjön. A kalandvágyóknak viszont egyenesen kötelező.
François dől a Kroá beszámolója:
Bár csapolt sör itt sincs, mégis jó hely ez a 17-es kocsma, hiszen így is nagy a választék. Egykor még DAB is kapható volt itt, de mivel nem igazán fogyott, levették az "itallapról".
A hely a nevét az előtte lévő buszmegállóról kapta, amely egykor a 17-es buszé volt. Viszont a 18. kerületi rendőrörs is elég közel van (rögtön a delta üzletház túloldalán) ezért rendőrkocsmának is szokták hívni.
Kedvenc csaposom, Jani mindig szívesen dartsozik a törzsvendégekkel, és ilyenkor persze mindenki a saját dartskészletét használja. Viszont előfordult már, amikor éppen pangás volt, hogy Jani előkapta laptopját és vígan űzte a Sitheket minden lehetséges eszközzel, ami a Knigts of the old Republic-ban fellelhető.
Egy másik ikonikus figurája a helynek a mindig farmerkabátos, hosszú vöröshajú negyvenes kispest drukker (a neve sajnos néhány egyéb emlékkel együtt a pohár fenekén maradt), aki előszeretettel működteti a wurlitzert, amiből ilyenkor jófajta keményrock szól. És természetesen bármikor szívesen beszélgethetünk vele a Judas Priestről, az Iron Maidenről vagy a Pokolgépről, de még sorolhatnám.
