Pestszentlőrinc, bár sokaknak messze van, sok-sok kirándulást megér. Négyen vágtunk neki a XVIII. kerületnek egy helyi barátunkkal, hogy végigjárjuk a hatállomásosra tervezett külvárosi kocsmatúrát.
Kezdjük akkor az első állomáson, a fradista Gyömrőiben!
Eredetileg nem szerepelt az útvonaltervben, de mivel legutóbb Ferihegy 2 felé kifigyeltem a 200-as buszról, azonnal megkértem a túraszervező urat - François-t - , hogy tegyünk már erre is egy kis kitérőt. Nos, nagyon nem bántuk meg - már a legelején egy csodálatosan régimódi kocsmába térhettünk be.
A Gyömrői Rex-Presszó - ahogy a cégéren is olvashatjuk - egy Fradi-kocsma. Nem bíztak persze semmit a véletlenre: rögtön a bejárat fölé ki is írták nagybetűkkel, hogy FRADI, továbbá egy óriási árlapot is elhelyeztek a homlokzaton. Nagyon figyelmes - ahogy a kis versike is:
Buszhoz menet
Busztól jövet
"Kocsmánkban"
Ihat-ehet!
Na, legközelebb megpróbálok majd valamit enni is - valahogy a helyszínen nem is tűnt fel ez a kitétel, csak most a fényképet nézegetve láttam meg.
Szóval, ha rendesen szemügyre vettük a portát, megtekintettük az ét- és itallapokat, már eldöntöttük, hogy mit fogunk kérni: fáradjunk be az ajtón. És igen! Mintha törzshelyemen, az óbudai Schlosserben lennénk: méregzöldre mázolt lambéria, pepita mintás kövezett padló, kockás abroszok, rengeteg fradista relikvia mindenhol, ácsolt rácsos pult, beszélgető törzsvendégek, jobboldalt pedig a Rex-presszó névadója: a piros, horgolt terítővel letakart rexasztal, egy nekitámasztott kempingbiciklivel.
Ahogy egész Lőrincre, erre a helyre is jellemző a különböző korú és származású emberek problémamentes együttélése: itt is gond nélkül elpoharazgattak a pultnál dumáló bőrkabátos középkorúak, a belső teremben, az Üllői úton harmadik gólját szerző Diósgyőr tévés meccsét enyhén felzaklatott állapotban néző öreg fradisták, és a sportosan felöltözött, zenegépet kezelgető, zselézett hajú csávók.
Nem elsődleges szempont, de azért leírom azt is, hogy mit ittunk: üveges Ászokot és kisüveges Gössert: a hőmérséklettel nem volt gond, másrészről mindkettő hozta az elvárt és megszokott minőséget.
A kiszolgálás nagyon rendben volt: a pultosnéni kedves és gyors volt, az egyik asztalnál ülő belsős öregúr (tulaj v. törzsvendég?) pedig azonnal hellyel kínált minket. Maradtunk volna szívesen tovább is, de hát szorított minket az idő, és a korai zárások, úgyhogy szaladtunk is át a vasúti átjárón, hogy időben odaérjünk a Gömbakác csárdába....
François kiegészítése:
A Felsőcsatári és Gyömrői út sarkán elhelyezkedő Gyömrői Rex-Presszó és nem mellékesen Fradi-kocsma igazán hangulatos kis hely. Nem csak sörözni vágyó vendégek, de meccsnézés közben sörözni vágyó vendégek számára is. Ez a tagoltság a helyiség belső kialakításán is tükröződik.
Bár a csapolt sör hiánya, illetve a néha zavaró cigarettafüst számomra mínuszpont, a szivélyes fogadtatás, a kiszolgálás gyorsasága és minősége ill. a hely egyedi hangulata bőven kárpótol. Utóbbihoz hozzájárulnak a régi vascső lábú székek is, melyeken a lekopott védőtalpakat kóláskupakok helyettesítik.
