A Rotburger hihetetlen népszerűségét a pilisi és az észak-budai régióban már "külsősök" is többször megindokolták: Magyarország talán legjobb házisörét kapjuk itt, gyönyörű környezetben, olcsón. A Szarvas büfé is a maga nemében sikersztori volt, de ez azért más.

Bár Pilisvörösvár eredeti német megnevezése Werischwar, a tulajdonos Jáki család úgy döntött, tükörfordítással él - így született a Rotburger márkanév, ami elsőre akár gyanút is ébreszthetne a gyakorlott magyar sörfogyasztóban. Szerencsére ez nem a "németes csengésű kukoricasör"-kategória.

Soha nem szeretek egy látogatás után - talán elhamarkodottan - ítélni, úgyhogy biztos, ami biztos: kétszer is ellátogattunk a "Roti"-ba - először kedves, helybéli lányokkal, másodszor szigorú sörszakértőkkel. Egyszóval felszálltunk a 10-es úton közlekedő sárgabuszok egyikére, és meg sem álltunk a vörösvári Kultúr(ház)ig.

Pilisvörösvárról annyit érdemes tudni a közömbös külsősnek is, hogy ez Magyarország egyik legnagyobb német közösséggel rendelkező települése: a 12 ezer lakos 20%-a vallja magát német nemzetiségűnek ill. a kulturális gyökerekhez kötődőnek. Ennek köszönhetően a régi Ófalu területén az összes magyar nyelvű utcatáblának van eredeti felnémet (Hochdeutsch), illetve sváb párja: A Vásár tér alatt szépen virít a Marktplatz és a Moagplotz - dicséretes. Óbudán is szívesen látnék hasonlót. (Ismerős a helyzet, hogy a legtöbb szomszédos országban meg legalább a 20%-ot el kell érnie bármelyik kisebbségnek hasonló, többnyelvű feliratokért?)

Ja, a sörfőzde. Szóval a Kultúrnál szépen elkanyarodunk a Szabadság utcán (Kuhtrieb, Khuatrüb) Pilisszántó irányába, és a Schiller nemzetiségi gimnázium mellett elhaladva meg is érkezünk a Rotburgerbe.

Ez egy szép családi ház gondozott portával és kerttel - a vállalkozás folyamatos terjeszkedését pedig szépen le is követhetjük az egységen. Először csak főzde volt, majd jött a söröző, aztán folyamatos bővítésekkel a zárt meg a nyitott terasz. Még télen is szép.

Belépéskor nagy levegőt veszünk, és a dohányzó helyiségen; a fedett, melegítőkkel ellátott télikerten keresztülszaladva beesünk a belső részbe, a pulthoz. Itt viszont szigorúan tilos a dohányzás, amit mindenki rendesen be is tart szerencsére. Szemben a csapok, mindenhol tömörfa-bútorok zöld-fehér kockás abrosszal, jobboldalt pedig a hatalmas kirakaton át megértjük, miért "látvány" főzdében vagyunk. Rálátunk rendesen a cefréző- ászokolótartályokra, mindenre. 10 fő fölött csoportos üzemlátogatás is leegyeztethető - szeretnénk is majd élni persze ezzel a lehetőséggel.

A párkányon hatalmas sörösüveg-gyűjtemény: a tökismeretlen bajor palackok mellett találtunk az olasz szuvenírárusoknál annyira népszerű ducés és hitleres cimkékből is egyet-egyet. Itt minden van :)

A Rotiban háromfajta csapolt sör közül választhatunk: van világos, sötét és szűretlen malátasör. A bajor márkákhoz hasonlóan mindegyik jellegzetesen, malátásan telt és édes - a szűretlen pedig a búzasöröknél már megszokott opálos megjelenéssel, élesztős többletízzel rendelkezik. Nekem egyértelműen ez a kedvencem - kár, hogy pont ezt nem lehet elvitelre kérni.

Csapolva kaphatunk pohárral (170-180 Ft), korsóval (260-280 Ft) - és egy igazi bajor helyhez illően Maßszal (literrel - 520-560 Ft) is - elvitelre pedig az egy- illetve kétliteres kiszerelések elérhetőek jelenleg. Az árak röhejesek annak tükrében, hogy valaki szerint a 400 olcsó egy korsó core lágerért...

Ha megéhezünk, nem hagyhatjuk ki a hamburgert vagy a bajor kolbászt sem - tökéletes.

Egyetlen miatt szomorkodhatunk csak: busszal 10, vonattal 11 körül már búcsút kell intenünk Vörösvárnak - természetesen azzal a gondolattal, hogy hamarosan újra jövünk!