Ha valaki Dunapartra, sörre és hekkre vágyik, csak a Rómaira mehet? Távolról sem. Van fővárosunknak több méltatlanul lepukkant, de még mindig hangulatos üdülőterülete, az egyik legismertebb a XIII. és a IV. kerületek között "igazságosan" kettéosztott Népsziget.
Sokféleképpen eljuthatunk ide: gyalogosan a Gyöngyösi utca-Marina part irányából a soklépcsős gyalogos hídon át, aztán ugyanígy a frissen felújított Északi összekötő vasúti hídról is lebotorkálhatunk, vagy ha nagyon kényelmesek vagyunk, a hajdani Bőrgyár felől, a Váci út irányából is bejöhetünk ide.
A gyaloghíd a metróállomás közelsége miatt praktikus, de valahol a Meder utcai hajóállomás mellett vegyünk pár percre mély levegőt, mert a szigeten található éjjeli menedék és a szárazföld között ingázó hajléktalanok iszonyatos ammóniabűzt varázsolnak ide, és kora délután sem szégyellnek odavizelni, köpni-hányni.
Miután mindezen túltettük magunkat és sikeresen leküzdöttük a többemeletnyi lépcsőt a fordulókkal, majd a másik oldalon lebotorkáltunk vállunkon a bringával, örömmel gurulhatunk tovább a sziget főutcáján. Kétoldalt valaha tömött üdülőket, sporttelepeket látunk, ahol most 1-2 gondnokon kívül nem sok embert találunk. Persze így majd jön valami befektető, aki felvirágoztatja a területet újból, láttunk már ilyet odaát is.
Szerencsére egy párszáz méter után megérkezünk a Sziget sörözőbe, ahol újra életjeleket tapasztalunk az eddigi sivárság után. A söröző javarészt a sörkertből áll, kb. 30%-ban esőtől védett asztalokkal, rajtuk kockás abrosszal, a földön fehér murvával felszórva. Rossz idő esetén nemcsak a fedett terasz, hanem egy melegedőként szolgáló faház, benne szép ventilátorral is rendelkezésünkre áll.
A sör kiváló. 500 forint a korsó csapolt Pilsner, amiben eddig 0 csatornaszagot és extra vízre utaló jelet tudtam felfedezni, tehát mindig friss és nem csalnak vele. Aki sokallja ezt a nem kevés pénzt a söréért, annak ajánlom az Ászokot meg Drehert jóval olcsóbban - sőt, Rigót is kérhetünk, ami a Dreher Bak és világos sörök 50-50-es arányú keveréke.
Nem hagyhatjuk ki a konyhát sem! Mivel a magyar ember víz közelében (strandon, folyóparton, tóparton) azonnal olajban-zsírban sült hekket szeret enni, itt is kaphatunk a Római partról meg a Balatonról, strandokról már annyira megszokott sülthalból, egy ezres körül. Bár mindenki dicséri a söröző halát, mi elkövettük azt a hibát sokadszorra, hogy inkább cordon bleu-t (kiírva "Gordon blue") rendeltünk, aminél azért már ettünk jobbat: a krumpli kicsit túlsült, a hús kicsit még rágós volt, de szerencsére kaptunk hozzá sót bőven. A tányérok papírból, az evőeszközök műanyagból készültek, de most minek is lázadunk, ha egyszer egy sörözőben voltunk? Igaz, hogy ezen az áron egy vendéglőben is jóllaktunk volna (főétel 1300 ft, köret 300), de jólesett itt is, és legalább gyorsan átvehettük az ablaknál a rendelt vacsorát.
Na de miért is szeretünk még idejárni? Este 7 órától élőzene szórakoztatja a kedves vendégeket! Két éve egy szintis srác játszott & énekelt szinte bármilyen ismert magyar slágert szinte az eredetivel megegyező minőségben, tavaly pedig egy másik billentyűssel együtt lépett fel egy énekes hölgy, hasonló stílust (Hungária, Neoton) képviselve. Legutóbb reméljük, csak a Sziget fesztivál tolakodó, dübörgő zaja miatt nem volt nótaszó.
A látogatóközönség a Római-part divatos jaszkarijaival ellentétben itt leginkább családokból, kevésbé sznob vendégekből áll. Emlékezetes volt az egyik, rendkívül zajos asztaltársaság, ami szokatlanul férfias megjelenésű és viselkedésű nőkből állt: vastag hangon üvöltöztek és küldték le a rövideket korsónyi kísérővel. Nem szálltam volna be egy versenybe :))
Tehát: lehetőleg ne a gyaloghídon keresztül menjünk be, bármilyen sört bátran igyunk, és inkább halat együnk - a zenét pedig ne hagyjuk ki. A szigetet észak fel elhagyva érdemes még Soltész János és a MÁV-telep kecskéit is meglátogatni. Kicsit állatkert-illatuk van, de ez a fent említett hajléktalanokkal szemben teljesen normális.
