Na ide rohantunk a Gyömrői presszóból: útközben vágyakozva néztük a Lakatostelep legszimpatikusabb presszóját, az Aranykupa sörbárt, de hát a "lehet, hogy korán zár"-Gömbakácba rohantunk, ami az átlagbudapestinek iszonyatos távolságra levő külső Üllői út (néhai Vöröshadsereg útja) sokszázadik házszáma alatt található, az 50-es villamos nyílegyenes pályája mentén. Egy kívülről fehérre meszelt, földszintes házról beszélünk, vaskorláttal a bejáratnál (bár itt nincs hova kirohanni) - hatalmas, sopronis reklámtáblákkal, melyek szerint "házias ételek"-et is kaphatunk itt. Persze nem.
Azért kellett sietni, mert a pultnál egyértelmű a kiírás: "8 után addig van kiszolgálás, amíg a bevétel meghaladja a rezsi költségét!" - az üzenet érthető.
-Te meg mit fényképezel?
-Hát itt a helyet...
-Ja bocs, srácok, csak azt hittem, rendőrök vagytok...
Zajlott le a párbeszéd a csárdából kirohanó bőrkabátos úriember és telepített idegenvezetőnk, François dől a Kroá között. Belépve a pultnál ülő törzsközönség már röhögve kért bocsánatot a gyanakvásért, de hát manapság tényleg vigyázni kell, mi van, ha tényleg rendőrök vagyunk?
-Ó, hát tessék már rámnézni, fel se vennének rendőrnek...
-Nem baj, nekem a törpe kell!
Károgott a sokat látott hölgy a pultnál rekedtes hangján.
Na üljünk le. Mint kiderült, hogy Feri bácsi asztalánál sikerült helyet foglalni, aki egyedül fröccsözött a kb. 10 főnek is elegendő hosszú asztalnál - de örömmel fogadott minket magához. A nagy hangzavarban sajnos nehezen tudtuk néha kihámozni enyhe tájszólással előadott mondanivalójának lényegét, de hamar kiderült: egy nyugalmazott könyvelővel van dolgunk, aki a magunkfajta, rutintalan pénzügyeseket jól megfingatja:
-Na és ez milyen eszköz? - mutat a poharára.
-Hát tárgyi, öööö...
-FORGÓ, kérem szépen, forgóeszköz!
-Ja persze, azt akartam mondani én is.
Feri bácsi emellett romantikus alkat is: a társaság egyetlen hölgytagjának, Laurának megígérte, hogy verset fog írni.
No, visszatérve a cégérre: házias ételeket itt ne nagyon keressünk, inni azt viszont lehet. Mivel úgyis benne vagyok az olcsósör-tesztelésben, ezért Valentínónak meg magamnak is egy-egy üveg Altenbräut kértem, amit nagy nehezen legyűrtünk - ittunk már jobbat, de a hely mentségére legyen szólva, alaposan lehűtötték - ráadásul még a környezethez is nagyon passzolt. Laura üveges Heinekent kért, arra se volt panasz. Volt is itt mindenféle társaság - szó se volt arról, hogy korán bezárna a hely, fogyasztott mindenki rendesen. Az egyik szomszéd asztalnál egy huszonéves lányt rajongtak körül sportos ötvenesek, mi Feri bácsival szakmáztunk meg billiárdoztunk, a sarokban pedig egy szakállas úr beszélgetett saját magával gesztikulálva.
Az itt is vegyes nemzetiségi és kulturális gyökerekkel rendelkező vendégek mellett említést kell tennünk a falon sorakozó, korabeli, Trianon-ellenes plakátok reprodukcióiról is - mind ismerős lehet a Fehérlófia-jellegű könyvesboltokból, igen találóan ábrázolja a szomszéd népek sztereotíp alakjait, különösen a Kárpátok felől érkező mackót.
Gömbakác tehát: 1-2 körre simán, de itt se ülnék egy estén keresztül.
François dől a Kroá kiegészítése: Kellemes kis hely ez a város szélén, az 50-es villamos Ungvár utcai megállójától nem messze. A csapolt sör itt sem divat már, de ettől eltekintve a sörválaszték változatos, hiszen az Altenbräutól a Heinekenig is eljutunk.
A helyi népek alapvetően barátságosak, és szívesen beszédbe elegyednek a betévedő új arcokkal. Főleg Feri bácsi, aki bármikor kapható egy billiárdozásra. A kocsmárosné szinte olyan, mint egy óvónéni. Kedves teremtés, de ha valaki rosszalkodik, akkor azonnal felemeli a hangját, és rendet parancsol!
