Nos, már az elején kicsit kétségbe estem, mert még az interneten se találtam 100%-ig megbízható információt arról, hogy most tulajdonképpen Pestújhelyen vagy Rákospalotán járunk-e. Palota mellett döntöttem végül, mert aki nem környékbeli, az ennek alapján könnyebben behatárolhatja a kérdéses területet.

Egy biztos: Zugló és a XV. kerület határán, a Körvasút szomszédságában, a Kolozsvár utcai piaccal közvetlenül szemben található ez a borozó, ami a mai napig a leggyönyörűbb állapotban levő folyóírásos neont viseli büszkén a bejárata fölött. Aki villamossal jár Újpalotára, az talán már annyira meg is szokta, hogy fel se tűnik neki.

Az augusztus végi hosszú hétvégén hogy ünnepel ugye egy rendes magyar: bringára száll, és Angyalföldet, Újpestet, Megyert, Rákospalotát járja be felfedező és fényképezési szándékkal, hogy legközelebb célirányosan kalauzolhassa arrafelé a vizsgabiztos brigádot.

Itt azonban rögtön meg kellett állnom egy kisüveges pilsenire, szinte felrikoltottam a cégér láttán.

Belül sem csalódtam (pl. a Dióhéjjal vagy a Rózsadombbal ellentétben): a plafonról lelógó szép ventilátor a hasonlóan forró nyári napokon mindig jól jön (főleg, ha bekapcsolják), a padlót autentikus kövezés borítja a Schlosserhez hasonlóan, a tévén pedig a törzsvendégek akkor pont a Forma 1-et nézték.

A kiszolgálás kedves és gyors volt, a Pilsnerem pedig jó hideg, ami egy 30 fok fölötti napon nem hátrány. Ja igen, itt is SAB-Miller-portfolió kapható, ahogy azt az Arany Ászok-logóból már kitalálhattuk.

Összességében kötelező helyszín minden kocsmabarátnak: nekem meglepő volt, hogy léteznek ilyen eredeti helyek, és mi nem tudunk róluk. Tényleg megéri átmerészkedni néha a pesti oldalra is, különösen a külvárosokba. Én biztos visszatérek még, mert a beltérről sajnálatosan kevés emlékem maradt.

A neoncsövet pedig védelem alá kellene helyezni, mert egy ilyen szép állapotú, régies cégér (sajnos) egyedülálló.