Ideje elhagynunk a Vendéglátós blog ígéretéhez híven székesfővárosunk ódon falait, és felderíteni Magyarország többi részét is.

Elsőre nem merészkedtünk túl messzire, ám egy annál szebb, főváros-közeli kisvárosba vezetett az utunk: Vácra, méghozzá a Vincellér vendéglőbe.

Nem akarok a történelmi és turisztikai háttérben nagyon elmerülni, de Vác (Waitzen, Vácov) mindenképpen több figyelmet érdemelne, még a hazai látogatók részéről is. Bár budaiként a nyugati oldalhoz húzok, a Duna bal partja az utóbbi években észrevétlenül is hatalmasat fejlődött, a másik oldalt nem egy szempontból megelőzve - elég csak végigmenni a Dunakeszitől Vácig vezető bicikliúton, és a gyönyörűen gondozott utcákat, rendezett házakat figyelnünk.

A mai látogatást egy, a múltkori mértéktelen csoportos fogyasztás nyomán kapott 50%-os kedvezményre jogosító utalványnak köszönhettük: egy hétköznap bármelyik főételt féláron rendelhettük meg, éltünk is a lehetőséggel.

A vendéglő a 90-es évek elején még bajnokcsapatot is ünneplő váci Stadion közelében helyezkedik el, közvetlenül a Pest irányából a központba vezető főút mellett egy zsákutcában, saját belső parkolóval.

A gondozott kerthelyiségbe innen, és az utca felől is betérhetünk. A honlappal ellentétben már nem az étterem saját logójával, hanem a partner Tuborg nevével ellátott napernyők sorakoznak itt, szerencsénkre a kockás abroszok maradtak a régiek.

Nem volt sok vendég hétköznap délután: rajtunk kívül még úgy két asztalnál ülhettek, de a személyzet mégsem lustálkodott, folyamatosan készséges volt és nem tolakodó. Az étlapon csak fantázianévvel "... módra" feltüntetett fogásoknál kérés nélkül rövid szóbeli segítséget is kaptunk a felszolgálótól.

Az ételek gyorsan elkészültek, a tálalás gyönyörű volt, az adagok bőségesek. Különösen a Kedvessy módra, tehát sült májjal, gombával,  kapros-paprikás mártással készült csirkemell sztrapacskával ütött nagyot. Minimum ezért vissza kell mennem.

Hogy a végére hagyjak valamit, amitől kevésbé voltam elájulva: ez pedig - ahogy szinte mindenhol kritikus pont - a SÖRVÁLASZTÉK.

Az utcafronton található étlap még heinekenes, ennek megfelelően ihatunk  többek között Heinekent, Sopronit, Edelweisst - ám ezek mind üvegesek. Csapról egyedül Tuborgot húznak, ami pedig Magyarország egyik legnagyobb átverése. A Tuborg - ami a Carlsberg sörgyár core, vagyis olcsó árfekvésű terméke - itthon valamiért a prémium márkák közé nyert besorolást, szerencsétlen magyar fogyasztó pedig képes ezért többet fizetni, mert azt hiszi, valami jót kap. Kíváncsi vagyok, hogy mi mikor forgalmazunk majd külföldön mondjuk Arany Ászokot "ősi magyar sörkülönlegesség"-ként.

Na de mindegy. Maradtam hát az üveges búzasörnél, szerencsére a hőfokra semmi panaszom nem lehetett, max. a citromot hagytam volna ki belőle.

A Vincellér nálam mindenben fáraó. Az árak még kedvezmény nélkül is méltányosak, a kiszolgálás udvarias, de közvetlen, a környék a közeli Dunaparttal, holtággal, várfallal, székesegyházzal együtt gyönyörű - egyedül a Tuborgon grimaszoltam egy kicsit.

Térkép itt, Étlap & itallap árakkal itt - az uraknak pedig további sok sikert kívánok!