De régóta ígérem a 12. Budai XI. Italfesztivál célegyeneséről a beszámolót, szégyen.

Ahogy az Óbudakocsma Kitekintő rovatában, a bemutató cikkben részletesebben kifejtettem, a Budai XI. pár körtéri zsivány fejéből pattant ki a 2000-es évek derekán egy mindennapinak nevezhető sörözés alkalmával.

Egy olyan kocsmatúrát takar az elnevezés, melynek során a résztvevők a XI. kerületen belül tetszőleges, ám minden alkalommal előre meghatározott útvonalon elhelyezkedő állomásokat látogatnak meg. Annyira sikeres lett a kezdeményezés a törzsvendégek körében, hogy hamarosan már a huszadik kirándulásra készülünk az időközben közel harmincfősre duzzadt, külföldi vendégjátékosokkal is kiegészült csapattal.

Visszatérve a tavaszi, 12. Budai XI-re - most a célegyenesbe érkeztünk, mivel a túra utolsó három megállója mindig fix: a Karinthy Frigyes útra érkezve a társaság sorban a Bajor, majd a Cardial, és végül a legendás Aranykorsó sörözőt látogatja meg.

Jópofa hely ez a Cardial a Karinthy és a Bicskei u. sarkán. A környékbeliek sokszor Mukk/MUK néven emlegetik, de hogy a Kis Mukk, esetleg a Márciusban Újra Kezdjük szlogen szolgáltatta-e az egység becenevét, arra még nem sikerült fényt derítenem.

A 90-es években Vadasparknak hívták, párszáz méterrel arrébb, a Korsóban Kanyarnak is nevezik.

Már az utcafront kialakítása is ötletes: a bejárati ajtót úgy alakították ki, mintha egy távoli ország telefonfülkéjébe (vagy egy stilizált söröskorsóba) kellene belépnünk, majd a lépcsőn komótosan lesétálnunk ebbe a szuterén helyiségbe.

Ahogy a képen is látszik, itt is a SAB-Miller az úr, vagyis Dreher termékeket vehetünk magunkhoz. Ne várjunk tehát semmi extrát, de az Ászokot is el lehet fogyasztani kulturáltan, és van persze Dreher, üveges HB meg Pilsner is.

A képen látszik továbbá az egykori nyitvatartási idő (8-24), amit sajnos a populista városvezetés időközben visszafaragott - de hát mi Óbudán már ismerjük ezt jól, csak nem beszél róla senki.

A látogatóközönség ennek megfelelően javarészt a környékbeli fiatalokból, illetve fiatalságukat a kollégiumokban tartalmasan eltöltő hallgatókból áll - ez nem a klasszikus cserkóautomatás kategória, még ha vannak is gyümölcsgépek hátul.

A belső kialakítás? Szinte ordít róla, hogy valamikor ez egy igazi becsületsüllyesztő volt, hasonlóan a szomszédos rokonhoz, a Szocreál klubhoz (bár a lejárat melletti itallap akár egy hajdani étteremre is utalhatna) - hajléktalanok is szívesen látogatták a helyet. Időközben, 1998-ban persze modernizálták a helyiséget: a falakat ma már a csempe és a műkő leleményes keveréke borítja, az italpult pedig egy családi, pácolt fa szekrénysorra emlékeztet a 80-as évek végéről.

Még előtte, a 70-es években a Cardial helyén egy éjszakai bár volt táncoslányokkal. Később, kocsmává válása után, 1997-ig "szolgált itt" A Bohóc becenévre hallgató kidobó, Balázs, akinek eredeti foglalkozása tényleg bohóc volt. Akkoriban a kocsma hátsó részén is - ahol most a játékgépek sorakoznak - padok és asztalok voltak a szomjas tömeg kiszolgálásának érdekében.

Kilenc évet húzott le itt Ács Antal (Tóni bácsi) aki a kerület legendás pincére, nagy bajusszal. Két éve a vezetőség eltávolította - ahogy informátorunk fogalmazott: kvázi kidobta a csónakból az evezőt.

Barnuskám, olyan fáradt voltam ma, úgyhogy megittam reggel óta vagy másfél rekesz Ászokot.

És tényleg beverte az öreg, húzóra itta mindig.

Visszatérve a mai sörözőre: leérve baloldalt sorakoznak a sörasztalok: bár boxok nincsenek, akár nagyobb, 6-8 fős társasággal is le tudunk ülni, hogy emeljünk pár korsót - a kis ablakokon kipillantva pedig a járókelők lábait is láthatjuk.

Sörünket közben gyorsan elfogyasztottuk - bármennyire is szolgálatkészek voltak, sajnos sietnünk kellett a kirándulás utolsó állomására, az Aranykorsóba!

És igen, a Térképen megtaláljátok!

Németh Barna úrnak, a Magyar Prudens magazin főszerkesztőjének, a XI. kerület ikonikus és nagyrabecsült törzsfogyasztójának ezúton köszönöm megfizethetetlen, "helyi értékű" segítségét a cikk megírásához.