Nem felejtem ám a tavaly augusztusi kerékpártúráimat, amikor is Észak-Pestet és Belbudát egyaránt dicséretesen bejártam fényképezőgépemmel - itt-ott 1-1 pohárra megállva. A budapesti ellátóhelyek szinte minden kategóriáját lefedtem a rákosrendezői Manó büfétől kezdve a pestújhelyi Kolozsvár borozón át ma leírt Avar sörkertig.
Az Avart már megközelíteni is kalandos volt: csak annyit tudtam, hogy a BAH-csomóponttól a Hegyalja úton pár száz méter felfelé. Miután kétszer is megmásztam a hegyet, izzadva kezdtem el telefonos segítséget kérni, hogy mégis hogy van ez. Beletelt majdnem egy órába, mire rájöttem, hogy a felfelé az ebben az esetben a Duna iránya, nem a hegyé. Na szuper.
Így hát mondani se kell, megdolgoztam a pohár sörömért. Az Avar utca sarkán található, régi villában berendezett, az 50-es, 60-as évek hangulatát árasztó söröző megint csak azt bizonyítja, hogy Budán több eséllyel maradtak fent a meghatározó, autentikus vendéglátóipari egységek. A Hegyalja út embertelen forgalma és zaja mellett egy óriásplakát mögé rejtve a csendes, zöldövezeti keresztutca sarkán az elhaladók szinte észre se veszik a helyet - talán szerencsénkre. Persze az arra fogékonyak már írtak is róla :)
A murvával felszórt kerthelyiségen átcsámpázva rögtön neki is támasztottam járművemet az épület falának (biztos jobb, hogy nem látta senki), és gyorsan fel is mértem a terepet: piros-fehér kockás műanyag abroszokkal fedett asztalok műanyag székekkel, sörpadok, dreheres napernyők - bár a kertben növő sűrű lombok miatt rájuk talán csak az eső miatt lehet szükség.
A kerthelyiségből nyíló, íves bejárati ajtón belépve rögtön boldogan nézhetünk körbe, hiszen az Avar sem változott semmit az elmúlt 30 évben a helyiek elmondása szerint. Csillogó, kövezett padló, klasszikus italpult - elegánsan felöltözött, brifkós felszolgálókkal. Emlékeim szerint biliárdasztal és csocsó is található a beltérben. Ismét SAB-Miller a menü - ám szerencsére csapolt Pilsnert is lehet kérni, amiből gondolkodás nélkül rendeltem is egy pohárral - máshol csap híján kis üveggel szoktam kérni.
A "kenyeresekkel" ellentétben engem a kerthelyiség gesztenyefái nem fenyegettek semmiféle veszéllyel, így (z)avartalan hangulatban döntöttem le a "pilzeni ősforrást", hogy aztán megköszönve a kedves vendéglátást, továbbálljak a Márvány utca irányába.
Összefoglalva: egy újabb klasszikus budai presszó, az erre fogékonyaknak kötelező - esténként nagy a zsongás, sok helyi fiatal látogatja a helyet. Egész estés programra javaslom, mert sajnáltam mindig otthagyni az Avart 1-2 kör után.
A csapolt Pilsneren (500 Ft) kívül kérhetünk még Ászokot, Drehert is, de ezt a részét másra bízom - a személyzet előzékenysége pedig biztosan sokat számít a törzsközönség helyválasztásánál.
Egy igazi rezervátum a forgalmas nemzetközi útvonalak mentén, jó sörrel.