Na, a Pajtás után folytatjuk az önkiszolgáló éttermek tesztelését és bemutatását, hiszen ilyen helyekre úgyis mindennap eljárunk, önkéntelenül is igazi étteremkritikussá válva ezáltal. Persze nem lesz mindegyik kantin ilyen oldschool, de nem adjuk fel - ráadásul az újakban is van szépség.
Adott a "hangulatos" Gateway Office Park sétánya az Árpád Híd metróállomás és az irodisták tömegétől nyüzsgő Népfürdő utcai pénzügyi szolgáltató központok között: itt kapott helyet a Metropol önkiszolgáló étterem is, a Magyar Posta új székházának az aljában - bárki számára hozzáférhetően.
Hivatalosan csak negyed 12-kor nyitnak minden hétköznap, de már 11-kor szinte a bejáratig kígyózik a sor. Bizony, sajnos ez a legbiztosabb jele annak, hogy ez a környék egyik legjobb gyorsétterme. Szerintem a legjobb, főleg ha nincs kedvünk 800 forintnál többet fizetni egy laktató ebédért!
Hogy le tudjuk magunkban küzdeni a viszolygást a sorbanállástól (nekem nehezen megy, ahogy Pünkösdfürdőn is már kiderült), a vezetőség ötletesen az útba eső vitrinekbe szépen elhelyezett minden ételből 1-1 szép mintát, hogy ne kérdezgessünk semmit, hogy mi az a savanyú vetrece meg a pármedzsáni sertésborda. Persze elolvashatjuk a menüt is párszor útközben, akár angolul is. Itt olyan egyszerűen lehetetlen, hogy ne találjunk semmit, amit szívesen ennénk:
A menüt (csésze leves + főétel) az áfaemelés után 573 forintért kérhetjük, a főételek 5-600 Ft + köret áron jönnek ki, bőven 1000 alatt megúszhatjuk, ha mégsem érnénk be a napi tömegétkeztetéssel.
Sajnos ilyen gyakran előfordul: hétfőn rendszerint kétfajta tészta közül választhatunk csak (mákos- grízestészta), de más napokon pedig a két menü és a többi fogás között is alig tudunk dönteni. Valamilyen egyensúly nem ártana.
A frissensültek szép nagyok szoktak lenni, bár a milánói bordán több általában a panír, mint a hús. A cordon blue-nek is sajnos legtöbbször csak a közepe szokott arra utalni, hogy ez sonkával-sajttal töltött szelet. Ám akinek van egy kis ideje, az járuljon bátran oda a grillespulthoz, ahol egyenáron rendelhetünk a kikészített, bepácolt húsokból, amit látványkonyhásan el is készít nekünk a séf úr pár perc alatt. Ismétlem: mindezt az előre lesütött, panírozott cuccok árában, kiváló minőségben!
A főzelékekre még nem vitt rá a lélek, de 300 ft-ért + 180 (feltét) már meg is úszhatjuk az ebédet. Ha merjük.
Az egyedüli dolog, amit nem ajánlok, az a krumplipüré: általában vízállagú és hideg szokott lenni, borzasztó porízzel. Minden mást bátran kérhetünk, szinte minden héten lesz sertés jóasszony v. hentes módra, pármai pulykamell, hawaii pulyka, dödölle, sztrapacska, milánói borda, rakott krumpli, rakott bármi, paraszttál - és az adagok is rendben vannak, semmi éhkopp (erről majd a következő, környékbeli állomásoknál mesélünk még).
Fontos még kitérnem a salátákra: egy kiló 1000 forint, ami extra olcsónak számít a kantinok szegmensében, igaz, a választék kicsi. Van savanyúság, ecetes uborkasaláta, paradicsom, cékla, és néha görögsaláta. Nagy szerencsénkre egyiket se öntözik túl dresszinggel vagy majonézzel, így a mérlegen se nyomnak valószínűtlenül sokat - ellentétben a többi hellyel :))
A helykeresés okozhat még problémát, de ha a csúcsidőn kívül (dél és 1) érkezünk, akkor azért általában nem kell az asztalokon ismeretlenekkel osztozunk.
Összefoglalva:
Előny az alacsony árfekvés, a viszonylag bőséges adagok, a jó minőségű ételek és a nagy választék.
Hátrány a tömeg, a folyékony, hideg krumplipüré, és a zsír túlzott használata. Ja, és ludaskását csak akkor együnk, ha szeretjük a csontos, apróra vágott baromfifarháttal feldobott rizst :))