Akik nem jártasak a modorosságban: Ez egy középkori étteremben tartott lovagi est és vacsora alig túlzó paródiája.
-Szívélyesen üdvözlök minden oroszlánszívű Lovag Urat s finom Úrhölgyet itt, ódon Buda városában, az Mihály Lovag középkori fogadó ezredéves pinczéjében, az Úr 2009. évében!
Engedtessék meg nekem, hogy bemutatkozzam: szerénységem az ma estvei kisbíró, az czeremóniamester, Balázs lovag az böcsületes nevem, melyet az keresztségben nyertem, s itt körbe-körbe minden szolgálóleány s kukta az Kijetek legapróbb kívánságát fogja árgus szemekkel lesni s teljesítni a' mai este folyamán.
Udvarhölgyeink s apródaink nem ám egyszerű személyzet: ők szolgáltatják nékünk az istenek italát, a legcsodásabb kelta meadet, mézsörünket! Ők gondoskodnak arról, hogy Kijetek asztala mindég úgy roskadozzék a' fenséges lakomák: az aranyló, gazdag húsleves, az rengeteg kerek erdő csodás gyimilcsei, az áfonyás vadhús alatt, hogy még nézni is tereh légyen!
Ők töltik újra s újra boroskancsóitok az legzamatosabb nemes oportóival s toszkánai borral! Ők alkotnak nékünk dalárdát, hogy az lakmározásnak közepette ama csodás, reneszánsz zengzeteken andalodhassunk el. Közülük kerül ki az két vakmerő vitéz, kik közül egynek ma este halálnak halálával kell holnia vad lovagi párbajban, melyet itten, közöttünk folytatnak majd le.
Miután Kigyelmetek elfogyasztották az bódító mézsört, méltóztassanak az asztalokhoz fáradni, ott megtalálják az névre szóló díszes-czirádás kupáikat az csodás oportóival s toszkán nedűvel.
Mivel az rönöszansz korban találjuk magunkat, ízleljük hát az lepénykenyeret s szorítkozzunk a' Magasságos által számunkra kimért legcsodálatosabb, tízágú szerszámhoz!
Ó, finom Hölgyek s bátor Lovagok, ne aggodalmaskodjatok, derék apródjaink ellátnak Kegyelmeteket megfelelő, takaros óvókendővel s ruházattal, nemes-kényes ujjaitokat pedig az asztalok közepén található tálakban pihentethetitek időnként tisztálkodás czéljából czitromos vízben.
Kezdődjék hát az lakoma, dalárda: lányok, ifjak - muzsikaszót!
